Ebéd, fogpótlás, mama új udvarlója

Múlt vasárnap elvittem ebédelni a nagyikámat a kedvenc vendéglőnkbe. Különleges alkalom volt, mert, mivel hogy külföldön élek, nagyon ritkán tudunk találkozni, és én alig vártam, hogy láthassam.

Felvettem a legcsinosabb ruhámat, mert tudtam, hogy ő is azt fogja, és úgy indultam el a találkánkra.

A nagyim letagadhatna vagy 20 évet, de 10-et biztosan, annyira szuperül néz ki. Egyszerűen sugárzik, gyönyörű, egészséges és szuper a humora. Ő mindig azt mondja, hogy a humor tartja össze, az a ragasztó, ami nem engedi szétesni akkor sem, ha rászakad az égbolt. Ugye, milyen szuper ember?

A találkozónkra én értem oda hamarabb. Természetesen elmentem volna érte kocsival, ha nem ragaszkodott volna hozzá annyira, hogy ő vezessen. Neki az anyós ülésen ugyanis hányingere van, én meg azt nem szerettem volna, hogy rosszul legyen, hát hagytam, hagy jöjjön a saját kocsijával.

Mikor megláttam, majd kibújtam a bőrömből örömömben. Jobban néz ki, mint valaha. Bár sokat videó chateztünk, míg nem voltam itthon, mert az én szuper nagyim ilyet is tud ám, de nyilván, személyesen látni, megölelni, érezni az illatát egészen más érzés, mint egy kis képet látni róla.

Mikor rám vigyorgott, egyből feltűnt, hogy meg lett csináltatva a foga. Olyan szép lett, mint ha a sajátja lenne, nem is lehet észrevenni, hogy fogpótlás, csak én tudom, mert ez volt a mániája, hogy ő egy fogatlan banya, mert hiányzik hátulról két foga. Jó, nem teljesen hátulról, ha nagyon szélesen vigyorgott, akkor kitűnt a hiány, de egyébként észre sem lehetett venni, csak őt zavarta.

De most megcsináltatta, és tényleg, csodaszép lett. Kicsit faggattam, hogy alakulnak mostanság a fogpótlás árak, de azt mondta ne beszéljünk erről, ő nem most jött le a falvédőről, nagyon jól tudja, hogy pénzt akarok neki adni, de neki arra nincs szüksége, kikéri magának.

Elmesélte viszont, hogy amióta megcsináltatta a fogát, annyira megnőtt az önbizalma, hogy van egy új pasija, akivel szokott randizni. Azt hittem elájulok, mikor meghallottam.

Nagyapa sajnos nagyon korán meghalt rákban, és mi mindig támogattuk mamit, hogy keressen maga mellé egy társat, de mindig talált valami kifogást. Legtöbbször vagy azt mondta, még túl korai, vagy azt, hogy már túl késő, mi meg nem tudtunk kiigazodni rajta.

De ezek szerint nem is az időzítés, hanem a fog helyzet volt az oka, hogy eddig nem volt nyitott a párkapcsolatra. Most meg, hogy megvan a szép új fogsora, egyből talált kedvére való úriembert. Ki látott még ilyet?

Azt ígérte, hamarosan bemutatja, szerinte imádni fogom. Szerintem is, biztosan így lesz.

Kedélyesen elcseverésztünk, órákig ültünk ott, már a vacsorához terítettek, mikor eljöttünk. Annyira hiányzott ez, a beszélgetés, a nagy röhögések. Ezt semmi nem tudja pótolni külföldön, az sem, ha az ember 5x annyit keres. És bár nem bánom, hogy kimentem és megéltem azt, de még boldogabb vagyok, hogy megtehettem, hogy visszajöjjek, és minél több időt tölthessek a családommal. Sokkal fontosabb ez, mint bármi más a világon, magát az életet jelenti számomra, és amióta itthon vagyok, azt érzem, a lelkem megnyugodott és nekem is megjött az önbizalmam. Állítólag mama pasijának van egy nagyon helyes szingli unokája. Ki tudja, mit hoz a jövő. Egy biztos: most jó helyen vagyok, és nem akarok elköltözni soha, de soha többet innen. Legalább is, most ezt érzem.