Egy félbeszakított esküvő, ami után nem maradt más csak egy Swarovski nyaklánc

Évek óta dolgozok egy helyi vendéglőnél, ahol elég sok érdekes történetben, kalandban volt már részem. A legtöbb persze nem igényel nagy történetmondói képességet, inkább átélni volt vicces vagy éppen tanulságos, semmint hogy egy asztali társaság kedvenc sztorijai közé kívánkozna. Szerencsére általában mind jól végződött, mert bizony tudjuk, hogy sok részeg ember alkalom adtán nem feltétlenül romantikus komédiákba illő történeteket tud legyártani a szimpla viselkedésével.

Így jártam akkor is, amikor nemrég egy igen nagyszabású esküvőt kellett lebonyolítanom a társaimmal. Már hetekkel előtte felkészítettek a főnökök, akik tudták miről is lesz itt szó, hogy „Srácok, ezt most tényleg komoly meló lesz végigcsinálni, úgyhogy készüljetek”. Mi persze csak röhögtünk, elvégre túl voltunk már addigra pár tucat ilyen eseményen, nem igen éreztük úgy, hogy érhetnek még meglepetések bármilyen irányból ha esküvőről van szó. Aztán amikor nem csak egyszer, de hetente négy-öt alkalommal jött egy-egy ilyen emlékeztető figyelmeztetés kezdtünk egy kicsit gyanakodni, hogy talán tényleg jobb ha nem vesszük a dolgot félvállról. Kicsit utánajártunk, kikérdeztük azt, akinél lekötötték az eseményt, hogy mégis miről lesz itt szó és legfőképpen kikről. Nem igen tudott válaszolni, csak annyit mondott, hogy nagyon sokan lesznek. Ez mondjuk így önmagában megnyugtató volt, gondoltuk elsősorban erről lehet szó.

Aztán eljött az esküvő napja és megjelentek az első emberek, akik a családtól voltak és immáron velünk kellett, hogy lerendezzék az utolsó simításokat. Itt azért már kezdett látszani, hogy nem igazán lesz ez sétagalopp, ugyanis elég furcsa, lekezelő, megmondó jellegű temperamentumú volt az örömapa. Persze, ez nem lenne meglepő, az én esküvőmön le kellett nyugtatni apámat, aki egy kissé túlpörgött azon, hogy minden a legjobban menjen. Ám itt valami mégis különösen fura jellegű ember állt velem szemben, akivel nem igen volt kedvem aznap este már találkozni, nagy kár volt, hogy nagyon jól tudtam, ezt aligha fogom tudni elkerülni. Így hát aztán ledőltem egy pár percre, hogy rákészüljek az estére, ami igen húzósnak ígérkezett. Nem zavart mondjuk, sőt kifejezetten doppingolt, hogy lesz egy kis pörgés és izgalom az emberek kontrollálásában, de mégiscsak jobbnak láttam frissen és kipihenten nekivágni mindennek.

Aztán megérkezett a teljes násznép és tényleg elég nagy felfordulás kerekedett rögtön, rá kellett jöjjek, hogy itt nem csupán apuka, de a teljes baráti kör úgy érzi, hogy csak és kizárólag az történhet és úgy, ahogyan azt ők kitalálták. Megindult a hőzöngés ide-oda, ami nem tetszett, de hát mit volt tenni. Elhatároztam, hogy engedem a dolgot, ameddig van értelme, de ha elfajulnak a dolgok, akkor azonnal megszakítjuk a rendezvényt és mindenki folytathatja ott, ahol csak kedve tartja. Egy darabig úgy tűnt, hogy mindez nem fog megtörténni, már kezdtünk is megnyugodni, amikor az egyik vendég, aki igen gyakran látogatta a pultot elkezdte inzultálni az egyik pincérlényt. Erre persze odaléptem, közölve az úrral, hogy ez nem teljesen okés így, mire ő egy lökéssel válaszolt. Persze erre ott termett azonnal az összes kollégám és kivittük az illetőt a teremből. Erre hirtelen nagy általános felháborodás tört ki, mindenki követelte, hogy engedjük vissza. Megmondta, hogy erről szó sem lehet, túllépte azt a határt a viselkedése bőven. Erre közölték, hogy akkor ők elmennek. Örömmel vettem tudomásul, hogy még csak kérnem sem kell őket, megteszik maguktól. Felhívtam a főnököt, aki csak annyit mondott, hogy a számlát írjuk meg az addigi fogyasztásról, aztán a legkisebb károkat okozva ürítsük ki a termet. Így is lett, lezártam a kasszát majd elkezdtük kinyitni a kapukat, ahol elindult kifelé a kissé ittas vendégsereg. Bár igyekeztek egy kicsit magukkal is vinni, ezt igen szemfülesen előztük meg minden alkalommal.

Pár órával később már csak egy ottfelejtett Swarovski nyaklánc emlékeztetett az esetre. Meg is voltunk lepve, hogy milyen könnyen ment. Reggel felhívtuk a szervezőt, hogy a fizetéskor a nyakláncot is elviheti. Persze ez a rész már kicsit nehezebben ment, de legalább ezt már nem nekünk kellett lerendezzük, a főnökünk sokkal tehetségesebb „üzleti kérdésekben”.