Jó ebédhez szól a történet, a nyári gumikról

Mi a családban nagyon szeretünk enni, ez hozzá tartozik a közös együttlétekhez, de azt hiszem ez az egész emberiség számára egy óriási összekötő kapocs. Az ételhez hozzátartozik a család melege, a biztonság, a szeretetteljes légkör, az együtt levés öröme, amelyek párosulnak a finom ízekkel, nagy beszélgetésekkel. Egyszer, amikor egy ilyen családi összejövetelen voltunk, a nagymamám annyira sokat főzött, hogy mi nem tudtuk abbahagyni az evést, elképesztően jó volt minden, amit az asztalra varázsolt. Ezt még le is öblítettük egy-két pálinkával, vagy ki-ki vörösborral, és nagyon megélénkült a beszélgetés.

Azért nem ordibáltunk, de nyüzsgött a nagy asztal, mindenki mondani akart, mindenki élvezte a helyzetet. Nagyon szép este volt, hosszú órákig tartott a közös történetmesélés, aztán lassan a gyerekek elkezdtek fáradni, őket lefektették aludni. Mi, felnőttek, még sokáig maradtunk, nem akartuk elengedni a szép pillanatot, délutánt, majd estét.

A nagybátyám belekezdett egy történetbe. Tavasz volt, mondta, már rendesen kijöttünk a télből, és tudjátok, hogy én mindig autóval járok! Imádok vezetni, imádom szerelni a kocsimat, még akkor is, ha jó, na, nem értek olyan nagyon hozzá- folytatta. Szóval már jócskán a tavaszban jártunk, majdnem nyár volt, az én kocsimon meg még mindig a téli gumi volt fent! Gondolhatjátok, nem kezdődik valami jól a történet. Na és hát annak ellenére, hogy csodálatosan szerelem az autókat, ha-ha, gumit akkor még sosem cseréltem! Hát mondom, na, most már igazán ideje volna, így hogy mindjárt belépünk a nyárba, feltenni a nyári gumikat.

Hát neki is láttam otthon a kis műhelyemben, mielőtt elindultam volna kirándulni, Szlovéniába készültem akkor, kis túra, kis kocsikázás, hogy lazítsak, na. Hát én fel is tettem a gumikat, mind a négyet, szép sorjában, eltartott vagy egy fél napig, de azért napnyugtára meglett mind. Gondoltam, akkor el is indulok már vele, a szállásom le volt foglalva aznap estére, úgyhogy bevágódtam az autóba, és uzsgyi!

Már túl voltam a határon is, olyan 20 kilométerre a szálláshelytől, amikor egyszer csak éreztem, hogy valami itt nincs rendben, durrant egy nagyot a gumi, én meg az erdőben, a sötétben meg kellett, hogy álljak. Na, akkor már szidtam a tudományomat! De azt még jobban, hogy nem volt nálam pótkerék! Tudom, tudom, igen, anélkül sosem szabad elindulni. Nahát, aztán olyan áldott egy szerencsém volt, hogy arrafelé jött valaki, egy budapesti embert, meg is állt mellettem, villogóztam persze a sötétben. Kiszáll, rámnéz, megvilágítja a kocsit, a kereket, meg sem kellett szólalnom, csak megkérdezte, hogy ezt maga tette fel ezeket a nyári gumikat? Pironkodva színt vallottam neki, de hát tudta ő.

Kiderült, hogy autószerelő! Nahát, meg is kaptam a magamét, de meg is érdemeltem, az az igazság. Elmondta, hogy soha többet ne próbáljam ezt egyedül megoldani! Hanem mindig vigyem szakemberhez, meg szervizbe. Azonnal mutatott is egy jó helyet a telefonján, ahonnan újat és jó áron tudok beszerezni. Elmondta, hogy itt van téli is, nyári is, meg hogy minden hasznos dolgot megtalálok a weboldalon, csak hogy olvassam is el! Nem szabad ezzel viccelni.

Elmagyarázta, hogy ha nincsen kiegyenlítve mind a négy kerék, az bajt tud okozni a kocsi stabilitásában is, statikusan is meg dinamikusan is meg kell ezt csinálni vele. Meg gyorsabban kopik, meg a menettulajdonságokat is befolyásolja. Hinnye, mondom, ez akkor tényleg nem volt szép tőlem, hogy így bántottam a kocsit, csöndben is maradtam. Elvontatta a kocsimat, aztán másnap kicserélte nekem ő, a weboldalas mérettáblázatokat meg mindent mindent végigmutogatott! Azóta úgy ki vagyok okosítva, hogy még azt is tudom, mi az a terhelési index! Meg hogy mit kell nézni az abroncsok jelölésén, meg mi az a DOT, vagy hogy is hívják! De már vigyázok, na, az a lényeg. Az asztalnál ülve mindenki dőlt a nevetéstől, és nagyon jól szórakoztunk még hajnalig. Abban viszont biztos vagyok, hogy másnap mind megnéztük azt a híres weboldalat, amit egy igazi autószerelő mester ajánlott.